top of page

Bedobozolt panellakás - családi programunk az Archikids nyitóeseményén


Panellakás. Kinek mi jut eszébe? Áthallatszó zajok, sokszor szűkös élettér, sok-sok elégedetlenség, az első önálló otthon. Mindenkinek mást jelent.

Az Archikids idei témájához kapcsolódva mi a MÉM MDK gyűjteményének egy szeretett darabját állítottuk családi foglalkozásunk középpontjába. 


Zimits Sándor Memento az architektonikus lakótelep-gyár végtermékeire című munkája már a panel-program lecsengése után, 1990-ben keletkezett, de mégis kézzelfoghatóan adja át az egykori lakótelepi lakások élettereit. A családi foglalkozásunk színtereként ezúttal a tavaly megnyitott Műhelytér egyik kiállítóterét választottuk, hiszen a közismert nevén BM Kórház utolsó épületei pontosan a ’70-es évek építészetét idézik meg. A résztvevőkkel családias hangulatban keltettük életre panel-élményeinket. A gyorstalpaló panel-történet után a házgyár hőskorából származó filmhíradó ismertette meg velünk a gyártási technológia mikéntjét. Ha pedig lakótelep, úgy az ikonikus Szomszédok teleregény első részét és a Vágási család beköltözését se hagyhattuk ki.


Zimits Sándornak a Műcsarnok Architektonikus gondolkodás ma. Soros-alapítvány kiállítására készített installációja még több, mint 30 év után is magával ragadja a kis és nagy nézőt is

A restaurálás előtt álló mű többet rejt, mint elsőre gondolnánk. Az alkotó korábban elmesélte – és most mi is megoszthattuk vendégeinkkel - a készítés több hetes folyamatát, a kiállításon az ágy mellett heverő könyvek és az építészeti téma közötti áthallásokat. Nem mindennapi élmény egy ilyen installációt raktári közegben megcsodálni. Maga az installáció, ahogy a Műcsarnok Könyvtára és Archívuma jóvoltából meg is tudjuk mutatni eredeti enteriőrként, három elemben foglalta össze a lakótelepi élettereket. A „bedobozolt panellakás” külső borításának apró kavicsai kísértetiesen idézik a lakótelepek homlokzati burkolatát. Az 1990-es installációban néhol felkapcsolódó lámpák pedig, mintha csak a hazaérkező családokat idézték volna meg. A belső tér koromfekete festése azért időről időre emlékeztet minket arra, hogy a sokaknak boldogságot jelentő új otthon dobozterei nem mindenkinek jelentett tökéletes és felhőtlen boldogságot. A második egység fürdőszobájából időnként a lehúzott wc ismerős zaja szűrődött ki, amely oly sokakban idézhet fel pozitív vagy negatív emlékeket. A fotón kevéssé látható, de P. Szűcs Julianna egykori Népszabadságbéli cikkéből megismerhető részei az installációnak a gyűjteményünkbe már be nem kerülő részét is bemutatja: „[…] elmerengve az enteriőrt megkoronázó festett varjún, ezen a vörös jómadáron (direkt szimbólum, de szellemesen stimmel) szájában a munka érdemrend arany fokozatával, begyén a kitüntetés aprócska másolatával. […]” (Egy palack nitroglicerin című cikk a Műcsarnok Könyvtárából)

Ha pedig már ilyen jól megismertük kívülről és belülről a panellakásokat, mi is berendeztük a sajátunkat. A kiállítótér padlójára felrajzolt 32, 93 négyzetméteres 1,5 szobás alaprajzba krétával rajzolhatta be ki-ki azt a berendezési tárgyat, amit nélkülözhetetlennek tart. Így született meg az igazán nagy meglepetés, amikor bizony az első pillantásra szűkösnek tűnő fürdőszobába mégis befért a fürdőkád.

Hiszem, ha látom! Azaz, ha kipróbálom! 


A tavalyi Archikids programon a Walter Rózsi-villa 1:1 alaprajzát rajzoltuk fel a kertben. Ha kíváncsi, hogy miként sikerült ITT elolvashatod. 



Fotók: Hack Róbert I MÉM MDK




תגובות


bottom of page